Vízicsiga
ithynia tentaculata
Ez a kopoltyúval lélegző édesvízi csigafaj Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak- Amerikában is megtalálható A faj egész Európában honos, kivéve Észak- Skandináviát és Görögországot.
A vízicsigát csak a 19. században hurcolták be, és terjedt el Észak-Amerikába.
A vízicsiga csigaháza öt vagy hat mély kanyarulatból áll, és általában 0,9-1,6 cm nagyságú. A csigaház színe sárgás, szaruszínű, néha sötét színű bevonatot is megfigyelhetünk rajta.
A vízicsiga lassú a folyású állóvizeket, holtágakat, mocsarakat és a kisebb tavakat kedveli. A langyos vizű (25 °C-ig) hévforrásokban is előfordulhat, bár ott a termete általában kisebb. Ez a csiga fajta képes elviselni az időleges kiszáradást is. A vízicsiga kedveli a sűrű növényzetet, az iszapos aljzatot és a kemény, oxigénben gazdag vizet.
Táplálékát a növényekre és kövekre tapadó moszatok, algák jelentik, amelyeket kopoltyúfésűjével szűröget. Emellett képes lebegő algákat is fogyasztani. Továbbá táplálékába tartozhatnak rovarlárvák, például szúnyoglárvák, valamint más csigafajok is.
A nőstény vízicsiga májustól júniusig rakja le petéit a növényekre és kövekre. A peték általában 2-3 hét alatt kelnek ki, és a csigák felnőttkorukat a második életévükben érik el. Az élettartamuk általában két, ritkán három év.
Magyarországon nagyon elterjedt a vízicsiga, így nem védett állat.