Vízisikló

A vízisikló egy rendkívül változatos megjelenésű kígyófaj. Ez a különleges hüllő a világ különböző részein, az Atlanti-óceántól egészen a Bajkál-tóig, így a Vicán-tó környékén is megtalálható.

A fajon belül nagy eltérések lehetnek az egyes egyedek színezetében. Jellegzetes ismertetője a nyakszirtfolt, mely változatos színekben tűnhet fel. Testük színét sokféle árnyalatú pettyek tarkítják, a hasukon fekete-fehér mintázat látható. Méretük általában 1 méter alatt van, de léteznek akár 2 méteres példányok is.

Ezek a kígyók elsősorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak és mocsarak közelében élnek. Bár nem szorosan vízhez kötödő faj, ügyesen mozognak mind a vízben, mind a szárazföldön. Elsősorban nappali életmódot folytatnak, de néha éjjel is vadásznak. Gyakran napoznak a víz közelében, a nádas peremén, partoldalakon vagy vízbe dőlt fatörzseken. Mindig éber állatok, ha megriasztják őket, gyorsan képesek elbújni.

A párosodási időszaka a helyi éghajlati viszonyoktól függően március végétől május közepéig tart. A tojásokat nyár közepétől rakják, ez általában 8-12 tojást jelent. A frissen kikelt példányokat augusztus környékén van lehetőségünk megfigyelni.

Amikor a sikló veszélyt érez, különleges védekezési stratégiához folyamodik. Bűzös mirigyváladékot ereszt, felfújja testét, háromszög-formában ellapítja fejét, és hangosan sziszeg, egy viperához hasonlóan. Emellett gyakran tetteti magát halottnak, felfordítja hasát, és kilógatja élettelennek tűnő nyelvét. Ezek a viselkedési formák hatékonyan elrettentik a ragadozó emlősöket és madarakat, akik így megtévesztve hagyják őt békén.

A vízisiklók táplálékát általában kétéltű állatok, főként békák, teszik ki, és akár a legmérgezőbb fajokat is megeszik. Zsákmányukat nem folytatják meg, hanem élve nyelik le.

A vízisiklók védelme kiemelt fontosságú, mivel veszélyeztetett lehet a vízterületek visszaszorulása miatt. Magyarországon védett hüllőnek számít, és természetvédelmi értéke 25 000 Ft.